Erdõs Olga ( 1977 )

Vasárnap délután 

 Domenica pomeriggio

Egy kávé az udvaron

vasárnap délután,

míg a szeptemberi

bágyadt napsugár,

mint vén kutyád

a lábadhoz ül.

Orrodba száraz falevél

fanyar füst szagát

hozza a szél.

Béke van. Néhány

pillanatnyi csönd -

valódi nyugalom.

És csak távolról hallod,

ahogy tompán koppan

a dió az avaron.

Un caffè nel cortile

domenica pomeriggio

intanto che flebile

il sole di settembre

come il vecchio cane

ai piedi ti siede.

Di foglie secche

aspro viene nell'aria

sentore di fumo.

C'è pace. Silenzio

per qualche momento -

autentica quiete.

E solo in lontananza

sordo odi il tonfo

di noce nel fogliame.

Traduzione © di Mario De Bartolomeis 

 Úton

 In strada

Autók, vonatok, buszok

visznek el és hoznak

vissza, mert egyik sem

az a hely, amit bodza -

illattól párás éjeken

kerestem.

Egy-egy ezüstlevelû

nyárfaerdõ

láttán a Tisza árterében

vagy Ravenna utcáin

augusztuskor délben

elhittem,

hogy lehetne maradni.

Aztán mégis hívott valami

lenge lepkeszárny,

s én megint útra keltem.

Nem kíváncsiság hajt,

nem is vágy, csak önmagam

elõl menekülök évek óta már.

Me auto, treni, bus

via portano e riportano

a mai perché non uno

il posto è che per notti

cercando andavo intrisa

d'aroma di sambuco.

Un pioppeto vedendo

dalle foglie d'argento

in golene del Tibisco

o per vie di Ravenna

d'agosto a mezzogiorno

ho davvero creduto

possibile il restare.

Ma lieve una qualche ala

poi di farfalla mi chiamava

e la strada riprendevo.

Molla non è curiosità,

neppure smania, solamente

a me da anni fuggo ormai.

Traduzione © di Mario De Bartolomeis

Torna a:      Inizio pagina   |   Poesia ungherese   |   Home