Ady Endre ( 1877 - 1919)

Sem utódja, sem boldog õse 

 E avo pianto, e discendente

Sem utódja, sem boldog õse,

Sem rokona, sem ismerõse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogya szeretnének

S lennék valakié,

Lennék valakié.

                                       (1909)

E avo pianto, e discendente,

E parente, e conoscente

Io non sono di nessuno,

Io non sono di nessuno.

Sono come, ognuno, altezza,

Polo nord, arcano, stranezza,

Una fatua luce, distante,

Una fatua luce, distante.

Ma non posso così restare,

Io vorrei me stesso mostrare,

Che vedendomi mi vedessero,

Che vedendomi mi vedessero.

Perciò tutto tormento è, canto:

Che m’amassero amerei tanto

E a qualcuno ch’appartenessi,

A qualcuno ch’appartenessi.

Traduzione © di Mario De Bartolomeis 

Egyedül a tengerrel 

 Solo col mare

Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba,

Elment, nem látom többé már soha,

Elment, nem látom többé már soha.

Egy virágot a pamlagon hagyott,

Megölelem az ócska pamlagot,

Megölelem az ócska pamlagot.

Parfümje szálldos csókosan körül,

Lent zúg a tenger, a tenger örül,

Lent zúg a tenger, a tenger örul.

Egy Fárosz lángol messze valahol,

Jöjj, édesem, lent a tenger dalol,

Jöjj, édesem, lent a tenger dalol.

A daloló, vad tengert hallgatom

És álmodom az ócska pamlagon,

És álmodom az ócska pamlagon.

Itt pihent, csókolt, az ölembe hullt,

Dalol a tenger és dalol a mult,

Dalol a tenger és dalol a mult.

Spiaggia, tramonto, stanzetta d'albergo,

È andata via, ormai più la riveggo,

È andata via, ormai più la riveggo.

Sopra il divano un fiore ha lasciato,

Me ne sto al vecchio divano abbracciato,

Me ne sto al vecchio divano abbracciato.

Qual bacio intorno il suo effluvio lambisce,

Giù il mare mugghia, il mare gioisce,

Giù il mare mugghia, il mare gioisce.

Lontano un faro in un posto lampeggia,

Vieni, mia cara, il mare giù inneggia,

Vieni, mia cara, il mare giù inneggia.

Il mare ascolto che canta selvaggio,

Ed io sul vecchio divano vagheggio,

Ed io sul vecchio divano vagheggio.

Qui l'ho stretta, ha dormito, baciato,

Il mare canta e canta il passato,

Il mare canta e canta il passato.

Traduzione © di Mario De Bartolomeis